Érdekes olvasmánnyal ajándékozták meg postafiokomat:
Kockázat kezelés nélkül, lopakodik feléd a csőd.
Évekkel ezelőtt történt, hogy felkeresett egy trader, segítséget kérve.
Ragyogó elemző volt, tulajdonképpen azóta sem találkoztam túl sok
hozzá mérhetően tehetséges elemzővel.
Képességei ellenére, több évnyi kudarc és rengeteg elveszített pénz
után kénytelen volt beismerni, hogy kereskedőként bizony komoly
kívánnivalókat hagy maga után.
Beszélgetésünk alatt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy több olyan
pszichológiai sajátossága van, amelyek mind ellene dolgoznak a piacon.
Az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy egy mindentudó, arrogáns
nagyokos volt, és mint ilyen, hiányzott belőle a sikeres kereskedéshez
elengedhetetlen mentális rugalmasság.
Ilyen beállítottság mellett egy csöppet sem számított, tud-e egyáltalán
elemezni az illető. Amikor felkeresett, annyira el volt már keseredve,
annyira szeretett volna pénzt keresni, hogy hajlandó volt szinte bármire.
Azt tanácsoltam neki, hogy ahelyett, hogy újabb befektető pénzét bukná
el egy ismételten sikertelen próbálkozással, fogjon olyasvalamibe,
amiben igazán jó.
Keressen egy elemzői állást, amivel megteremti a megélhetését addig,
amíg rá nem jön, hogyan tud változtatni a sikeres kereskedést
meggátoló pszichés beállítottságán. Megfogadta javaslatomat, és rövid
időn belül elhelyezkedett egy neves chicagói brókerháznál.
A cég vezetője már a közel volt a nyugdíjhoz, közel 40 évnyi
tapasztalattal a háta mögött, amit gabonakereskedőként szerzett a
parketten.
Nem sokat tudott a technikai elemzésről, mert nem volt rá szüksége
ahhoz, hogy pénzt keressen a tűz közelében. Azonban már egy ideje
nem a parketten kereskedett, és nehéznek találta az átállást a
képernyő előtti kereskedésre.
Megkérte tehát a cég új, szép reményű elemzőjét, hogy mutassa meg
neki, milyen is a technikai tradelés. Az úriember kapott az alkalmon,
és örömmel vállalta el a feladatot.
Az elemző a Drummond-féle grafikonelemző módszert használta.
Sokan használják ezt a módszert a támasz-ellenállás szintek
meghatározására.
Az egyik alkalommal, amikor a szója piacát figyelték, az elemző
meghatározta a napi támasz-ellenállás szinteket, és a piac épp e kettő
között oldalazott.
Az elemző lelkesen ecsetelte a szintek fontosságát és erejét: ha a
piac eléri az ellenállást, az árfolyam megtorpan és fordul.
Ha pedig a támaszhoz ér, akkor vége lesz az esésnek, és felfelé
veszi az irányt. Hozzátette, hogy szerinte az a támasz szint minden
bizonnyal a kereskedési nap alja is lesz.
Ahogy telt az idő, a piac szép lassan trendelt lefelé, megközelítve a
vizionált támasz árfolyamát. Amikor végül elérte az árfolyamot,
egyben a korábbi napi minimumot, az öreg megkérdezte az elemzőt:
- Akkor most ugye megáll az esés, és újra felfelé fordul az árfolyam?
- Igen! Ez lesz a napi minimum! – felelt az elemző.
- Baromság! Figyelj csak ide! – szólt az öreg, felvette a telefont, és
utasítást adott a parketten dolgozó kollégájának:
- Adj el kétmillió véka szóját, piaci áron.
Fél percen belül tíz centet esett az árfolyam. Az igazgató odafordult
a falfehérré vált elemzőhöz, és halálos nyugalommal azt kérdezte tőle:
- Mit is mondtál, hol áll meg az esés? … Látod, ha én megtehetem,
akár más is megtehetné.
"Minden piaci szituáció új és csak utólag tudsz 100%-ban müködő
ideologiát gyártani róla!"
Forevertrader
