Folytatva a decemberben papírra vettetek sorát:
Erdei séta közben a két napja demóban nyitott call-put opciók kapcsán értettem meg az igazát a kockázat összegének a megválasztásának a fontosságát. Köszönöm!
A call-put opcióval való fenntartásaimat nem tartom fent, bár egyáltalán nem tutiként kezelem és teljes mértékben azt tartom, hogy nincs is tuti.
Ami a sikerhez vezet, az a being tudatállapot és a kockázatkezelés. Mindamellett úgy érzem, hogy például, a két nappal ezelőtti call-put opciói is rengeteg mindenre tanítottak és igazándiból az elérhető profit elég nagy részét megköszönve elfogadtam a piactól.
Tehát a jelenlegi napon túli részvénykereskedésem mellé felveszem a részvény órás kereskedést, utolsó heti opció és utolsó előtti napi call-put opciókereskedést. Külön-külön naplóba vezetem mindegyik eredményét, kereskedéseit, észrevételeit.
Ezt már leírtam, de most hátha jobban fogalmazom meg: egy tanfolyamtól az a legtöbb, amit kaphatunk, hogy megadja az alapismereteket, az alapelveket és felébreszti a belső indíttatást a saját stratégiád kifejlesztésére, visszatesztelésére, továbbfejlesztésére, állandó optimalizálására.
A kockázatkezelés paradoxonja: úgy maximalizálni a nyereséget, hogy minimalizáljuk a veszteséget. Megoldás: eldöntjük előre, hogy a kereskedés mely szakaszában melyiket helyezzük az előtérbe.
Tőzsdepszichológia paradoxonja: a jobb lét akadálya a jólét.
Kockáztatható összeg meghatározása, amit még könnyen fájdalom, érzelmek generálása nélkül el tudsz engedni.
Megoldás: terv készítése a célok elérésére, részszakaszokra is lebontva. Kicsi, tényleg fájdalomtól mentesen kockáztatható összeggel kezdeni a kereskedést, amit folyamatosan kis léptékkel addig növelünk, míg el nem értük az eredményeink eléréséhez szükséges kockáztatható összeg nagyságát.
